Könnyű nekünk, mert a Börzsöny lábánál lakunk. Elég pár perc séta, de akár az ablakból is hallhatjuk a szarvasok hangját bőgés idején. Férjem a korábbi években is elindult ebben az időszakban közelebbről hallani, esetleg látni a hang forrását- időnként szerencséje volt. Engem idén sikerült rábeszélnie először. Lakóautóval vágtunk neki, a szomszéd falu előtt egy földúton jobbra kanyarodva (Letkés és Ipolytölgyes között), ahol már többször voltunk, felautóztunk egész közel az erdőig és ott töltöttük az éjszakát. Előbb a naplementét csodáltuk meg, majd a sűrűsödő félhomályban sétáltunk egyet az erdőben. Visszetérve nekiláttam vacsorát készíteni - ott sem bírom ki, hogy ne főzzek valamit😄. Amíg kikanalaztuk a rántottát, füleltünk, utána még jó darabig kint maradtunk. Egy kíváncsi rókafi is tiszteletét tette, miközben forgattuk fejünket a sajnos csak távoli hangok irányában. Leginkább az Ipoly felől hallottuk a hangokat, hol mély bőgés, hol szaggatottabb öblös hang formában. Közben néhány hullócsillagot is elkaptunk. Valószínűleg a másnapi szerencsénkre utaltak, hamarosan mesélem azt is.
A szarvasbőgés augusztus végétől szeptember végéig, esetleg október elejéig tart. Különböző vidékeken más-más időben végzik a szarvasok ezt a tevékenységet. A Börzsönyben kezdik legkésőbb. Ez a párzás ideje, illetve annak az időszaknak az elnevezése. A szarvasok ilyenkorra alaposan "kigyúrják" magukat és visszanövesztik a februárban elhullatott agancsukat. A bőgés a nőstényeknek is szól, illetve a vetélytársaknak is jelzés. Ha a hangadással nem döntik el, ki a legény a gáton, dulakodásra is sor kerülhet.
Másnap reggeli után, hazaindulás előtt sétáltunk egyet. Kinéztük a szemben lévő, megtekintésre méltónak talált csupasz domboldalt. Közelről már nem volt annyira szimpatikus, bokros-gazos terület volt, így tovább mentünk az úton, illetve a patak mentén, ahol a telefonos térkép egy romot jelzett. Azok mindig kíváncsivá tesznek. Nagy fenyőfák mellett egy még egyben lévő és egy romosabb épületre leltünk, melyek egykori funkcióját csak találgatni tudtuk- talán erdészház lehetett.
Itt még egy kis víz is volt a patakban, lentebb semmi. Tovább mentünk az erdészeti úton, s ekkor jött el a mi időnk: előbb egyik, majd másik irányból is nem is olyan túl távoli bőgést hallottunk. Megálltunk, s vártunk. Érdemes volt, egyikük egész közel jött, a közelünkben is hallatta ilyen kis távolságból a belsőnket is megremegtető hangját. Készítettem néhány telefonos videót, amin nem a táj szépsége az elsődleges, hanem a hang és a fennséges jószág.
Itt hallatja a hangját:
A második videón a fekete törzsű fa alatt bizalmatlankodik, majd üzen a betolakodóknak:
Ezután még közelebb ólálkodott a jószág- férjem, abban a reményben, hogy közelebbi felvételt tud róla készíteni, elindult felé. Ez szarvashiba volt, az állat eliramodott. Ekkor is sikerült lencsevégre kapni, egy-két pillanat erejéig felvillan a dombélen a menekülő gímszarvas.
Ezért írtam, hogy szerencsések voltunk. Este reménykedtünk nagy zenebonában, de csak távoli bőgést hallottunk- napközben viszont még meg is látogatott minket a szarvas, egész közelről hallatva hangját.
A fotók 2026. szeptember 19-20-án készültek a Börzsönyben. Az erdő állapotáról is tervezek írni- szomorú, mennyire száraz. Nem, nem az ősz jeleit mutatja, már augusztus közepén ilyen színeket mutatott.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése